Élőszavas népmesemondó versenyek
szervezéséhez ajánlott szempontrendszer
"A mese csak leírva, kinyomtatva betűsor, a valóságban képek láncolata" (Kovács Ágnes)
Ezen kivonat alapja Kovács Marianna szempontrendszere, mely szándéka szerint segítséget szeretne nyújtani a népmesemondó versenyeken részt vevő gyermekek és felkészítőik számára. Kovács Marianna útmutatásai Raffai Judit népmesekutató Hagyományos mesemondás c. könyvén alapulnak. A teljes szöveg a lap alján letölthető.
A beszéd, a mesemondás: alkotás.
Ennek az alkotói folyamatnak részese volt régen a hallgatóság is, aki a maga módján értékelte a mesemondó teljesítményét. A népmesemondó versenyeken ezt a szerepet a zsűri vette át, hiszen nincs egyéb mód a mesemondók megmérettetésére.
Értékelési szempontok a zsűri számára
1. Tartalom
-
A gyermek életkorának megfelelő szövegválasztás oly módon, hogy érvényesüljön a mese cselekményének megértésére vonatkozó elvárás.
-
A meseszerkezet megtartása: mesekezdés, mesebefejezés, mesei párbeszédek, egyéb formulák és fordulatok.
2. Előadásmód
-
A gyermek a cselekményt megértve "belülről" próbálja meg elmondani a mesét,
ne szóról-szóra tanulja be. -
A mesei nyelv ismerete azonban tanulást, gyakorlást, jártasságot igényel.
-
Fontos a figyelem fenntartása, kapcsolat a közönséggel.
-
Megengedhető a közönség megszólítása, a történésekre való reagálás.
-
Testtartás legyen természetes, felszabadult (állva és ülve is lehet mesélni).
-
Gesztikulálás mértékkel – ha a gyermek amúgy is így beszél.
-
Fontos a tiszta artikuláció, a természetes ritmus, hanglejtés, szünetek, hangsúlyok.
3. Nyelvi eszközök
-
Elmondható nyelvjárásban is, ha az természetes közeg a mesélőnek. (pl. családja az adott nyelvjárást használja )
-
A köznyelv sem hátrány – fontos , hogy a kiejtés következetes, egységes legyen.
-
Régies és tájszavak megengedettek, de érteni kell a jelentésüket.
Javaslat a felkészüléshez
-
Csak az meséljen, aki szereti és élvezi a mesemondást!
-
Mindenki találhat magához illő mesét – a választást a mesélő életkora, egyénisége, ízlése határozza meg.
-
Fontos a hagyományos előadásmód (nyugodt, kimért, méltóságteljes).
-
Kerüljük az "agyoncsépelt" meséket, válasszunk kevésbé ismert gyűjtésekből.
-
Mindig az egész mesét mondjuk el – a népmese kerek egész, nem szabdalható szét!
-
Válasszunk a gyermek életkorához és neméhez illő mesét (óvodások: rövid állatmesék, hazugságmesék; iskolás lányok: tündérmesék, novellamesék; fiúk: tréfás mesék).
-
Színpadi előadásnál is természetes testhelyzetet vegyünk fel – ülve és állva is mesélhetünk, gesztusokkal kísérve.
-
Tévesztés esetén alkalmazzuk a hagyományos javító formulákat ("El is felejtettem…", "De hogy szavamat ne felejtsem…").
-
A szó szerinti betanulás kerülendő – a jó mesemondó improvizál is, kapcsolatot teremt a közönséggel.
-
A népviseletben való megjelenés nem követelmény, ha ahhoz valamilyen köze, kapcsolata van a gyermeknek, mindenképpen emeli az előadás és az egész rendezvény színvonalát.
-
Elsősorban saját nyelvterületünk meséit meséltessük.
-
Könyvtárosaink segítségét is bátran kérhetjük.
A versenyhez jó felkészülést és sok örömet kívánunk a felkészítőknek és jelentkezőknek egyaránt!
Ajánlott irodalom
-
Raffai Judit: A magyar mesemondás hagyománya. Útmutató mesemondók, pedagógusok és minden népmesekedvelő számára. Népmesetár sorozat, Hagyományok Háza, Budapest, 2004.